A napokban kicsit el voltam tűnve. Ez nem is csoda, hiszen rengeteg dolgom akadt az elmúlt időszakban. Kezdve azzal, hogy a motorom biztosítási ügye után rohangáltam, de sikerült elintéznem. Aztán itt volt a születésnapom.

Nov. 20.-ika:
Gabi drágám eljött pénteken. Találkoztunk barátaimmal, ők pedig felköszöntöttek. Kaptam tőlük egy Suzuki GSX-R modellt, hogy ne unatkozzak a téli hónapokban, ha nem tudok motorra ülni. Ezután, mivel Gabit még nem ismerték, elmentünk sétálni a belvárosba. Megmutattuk, hogy mi – merre található, majd beültünk a Vadászkürtbe, egy kis csevegésre. 22 óra körül elindultunk hazafelé. Gabi este felköszöntött, hogy ne másnap reggel kelljen kapkodnia, hiszen mentünk Ásványra. Aranyosan kitalálta, hogy mit is szeretnék. Egy illatmécsest és hozzá való illóolajat kaptam, meg némi csokoládét.  

Nov. 21.-ike:
A reggeli busszal elmentünk Győrbe. Mivel a buszunk csak délben ment onnan tovább, így felmentünk Mamámhoz. Később együtt mentünk Ásványra. Bemutattam Gabit az Édesanyámnak, és Petikének. Azt hiszem nagyon jó benyomást sikerült tennie mindenkire már a legelején a találkozásnak. Ennek nagyon örülök. Édesanyám sütött tortát, amit részben el is fogyasztottam. Ritkán eszem tortát.
Aztán Gabival videóztunk, elvoltunk egész hétvégén.

Nov.22.-ike:
Az egész napot nem is írom le, de az volt az érdekes, hogy nekünk vissza kellett jönnünk Székesfehérvárra. Mivel szépen megfeledkeztünk arról, hogy a Gabinak haza is kéne még mennie Kaposvárra, így már nem találtunk buszt, amivel haza tudott volna menni. Elmentünk Győrbe, Mamánál megebédeltünk.

Nov.23.-ika:
Gabit reggel kikisértem az állomásra Székesfehérváron, de sajnos már nem tudtam megvárni, hogy felszálljon a buszra, mert nekem rohannom kellett vissza, mert a kollégám már várt rám. Így egy gyors búcsúcsók után ideiglenesen elváltak útjaink.

——– Aztán sok semmi, meg biznisz dolgok. ——–

Nov. 27.-ikétől 29.-ikéig a Gabi ismét itt volt velem. Nagyon jóléreztük magunkat. Szombaton sétáltunk, vasárnap reggel pihentünk. Ránk is fért egy kis pihenés, hiszen mindegyikőnkenk húzós hete volt.

Nov.30.-ika:
Reggel 5:40-kor keltem fel, mert menni kellett Budapest-re a Microsofthoz “oktatásra”. Kb. reggel 6:20-kor indultam el, de már 8 óra előtt pár perccel a Microsoftnál csücsültem, mert nem gondoltam rá, hogy Pesten ilyen könnyű átjutni motorral a dugó ellenére. – Persze csak befelé -
Este kifelé már kicsit érdekesebb volt a szitu. A táblák hibásak, a GPS sem mondott túl sok okosságot, úgyhogy egészen kimentem az egérútig, ahova is igencsak nehezen találtam, mert nem jelzi se tábla, se egyéb okosság, hogy merre is lehetne menni. Csak egy szűk, sötét kis utca vezet oda, iszonyatos úthibákkal.

Apropó tábla… Befelé a Petőfi híd előtt lehajtottam az alsó-rakpartra, majd ott végig egészen a Grafisoft parkig. Nagyon egyszerű odatalálni. Semmi ördöngősség nincs benne. Viszont aki ugyanezen az útvonalon visszafelé jön, azt a táblák könnyen becsaphatják. Mutatja egy tábla, hogy jobbra a Petőfi híd van, ballra ha továbbmegy az ember, akkor meg az M7-esre jut. Na persze… A hiszékeny emberek bedőlhetnek neki – mint én is – és továbbmegy. Akkor jut a Lágymányosi hídhoz, ahol szintén a nem tud normális utat találni. Vagy éppen lezárt útszakaszhoz ér, vagy a GPS navigálja el rossz irányba, vagy kilóméteres dugóba keveredik.

Dec.1.-ike:
Reggel már eleve csöpörgött az eső mikor indultam, de tudtam, hogy nem lehet játszani egy ilyen oktatással. Oda kell érni, nincs mese. Felöltöztem, és nekivágtam az útnak. Nem volt túl jó út. Csúszós, latyakos idő. Azt hittem egész nap ilyen lesz, de tévedtem. Rosszabb lett. Estére úgy szakadt az eső, hogy alig láttam. Megint a már említett útszakaszon motoroztam kifelé a városból, de speciel felmentem a Lágymányosi hídra és kerültem egyet a budai oldalon, majd a Petőfi hídon jöttem vissza, ahonnan már teljesen egyszerű volt az utam. Miért is ne, mindezt szakadó esőben, türelmetlen autósok közt. – Meg is értem őket - Én meg mikor megálltam úgy néztem ki, mint akinek felforrt a hűtővize. Úgy gőzölgött szegény Gixxer a sok esőtől, mint egy gőzmozdony. Néztek is az emberek, hogy mi lehet ez. Én meg alig láttam, mert a sisakom bepárásodott a gőz miatt, amikor meg haladtunk, akkor meg az eső majd kiverte a szemem.

Hazafelé az M7-esen csak 60 – 80 között tudtam jönni, mert annyira szakadt az eső, hogy szinte semmit nem lehetett látni. Helyenként pár ködfolt is tarkította a “tájat”. Egyszer megálltam, nem tudom hol, hogy a kesztyűmből kicsavarjam a vizet, mert a kezemről befolyt a kesztyűmbe a víz. Megigazítottam a ruházatomat, majd folytattam az utam. Hazaérve a ruháimat alig tudtam lefeszegetni magamról, az egész ruhám volt vagy 30 kiló a sok víz miatt. Sebaj. Nekiálltam megszárítani. Reggelre sikerült is.

Dec.2.-ika:
A mai napra már jobb időt mondtak, és ez így is lett. Száraz, de hideg idő. Kemény 4 – 5 fokban indultam el, míg hétfőn még 10 fokban élvezhettem a motorozást. Pesten volt még néhány nagyobb tócsa, de nem áztam el legalább. A motor sem lett koszosabb.  Hazafelé szakítottam a bevett módszerrel. GPS-t hagytam kikapcsolva, majd a Petőfi hídnál szépen felmentem a rakpartról és arra, amerre jöttem – csak ellentétes irányba – kimentem Pestről. 45 perc alatt háztól – házig jutottam. Nem tudom hogy sikerült, de nem is részletezném, mert érdekes volna. 60Km a két tábla közti táv.

Related posts:

1. Hétvége, akkor Kaposvár… Ismét Kaposváron töltöttem a hétvégémet az én drágámmal. Odafelé még...
2. Néhány okosság a mindennapokra A nőknek csakis a belső értékek számítanak. Pl. klíma, bőrülés,...

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.

Ez a bejegyzés 2009 december 2.-én (szerda) napján íródott 21:02:31-kor, a(z) Must have, hírtelen felindulásból elkövetett blogbejegyzés kategóriában. Van hozzá RSS 2.0 is, tehát ott is meglehet csekkolni :)